SÜNILANDMinden ami számomra érdekes, vicces, hasznos

A címbeli állítás igaz ha az egész univerzumban vagy a mikrokozmoszban (esetleg az APEH szemszögéből :-) is nézzük az embert. Mindig is érdekelt a a csillagászat és ebből kifolyólag az, hogy mi a leg kisebb és mi a legnagyobb. Mindennél van valami ami kisebb és mindennél van valami ami nagyobb de mégis minden véges (vagy mégsem). Ez az ellentmondás sokszor jut eszembe.

Kedvenc idézetem ami a fentieket is jól érzékelteti:
Minél nagyobb az ismereteink, tudásunk gömbje annál nagyobb felületen érintkezik az ismeretlennel.

Egy képsorozattal szeretném ilusztrálni azt, hogy mennyire kicsi is az ember. Szól ez azoknak, akiket érdekelnek a csillagok de azoknak még jobban akiket nem (hátha meggondolják magukat).

1. Az ott az ember :-)

2. A ház ami mellett ember ácsorgott

3. A város amiben az előbbi ház volt látható

4. A kontinens benne a városi emberrel

5. A bolygónk

6. Naprendszerünk kisebb bolygói (ok-ok a plutó az már nem az)

7. A naprendszerben található óriás gázbolygók,
alsó sorban a kicsi bolygókkal élükön a mi lakhelyünkkel

8. Az életet adó nap és az Ő gyermekei. Az Earth nevezető a föld.
A Sun a mi iciri-piciri napunk.

9. Néhány nagyobb csillag, ami mellett a mi napunk kicsiny kis golyócska.

10. És az igazán óriási csillagok az úgynevezett vörös óriások. Napunk már nem is látható.

11. Az Antares “óriásnap” galaxisunk teljesen átlagos helyén helyezkedik el,
de a napunk sincs kivételes helyen. A galaxisunkban vagyis a tejútrendszerben
milliárdnyi napunkhoz hasonló más csillag található.

12. De a mienkhez hasonló galaxisokból is milliárdnyi található a világegyetemben.

13. Na és mi van ezek után?
Mert valaminek lennie kell az után is amit már tudunk, hogy létezik ebben az univerzumban