SÜNILANDMinden ami számomra érdekes, vicces, hasznos

Egy nap, amikor anyunak valami dolga volt és nem volt otthon, apu egyedül vigyázott rám. Kb. 2 és fel éves lehettem és éppen egy kisebb balesetből lábadoztam. Egy ismerőstől kaptam egy kis teás keszletet afféle “gyógyulj meg” ajándékként és ez lett az egyik kedvenc játékom.

Apu a nappaliban ült az esti hirekben elmerülve amikor behoztam neki egy kis csésze “teát” ami persze csak viz volt. Jónéhány kis csesze tea és rengeteg dicséret után, hogy micsoda finom teát készitek, megjött anyu.

Apu leültette a nappaliban és várta, amig viszek neki egy kicsi csésze teat, mert “ez volt a világon a legaranyosabb dolog!”

Anyu várt szépen türelmesen, én megjelentem, kezemben az ici-pici csésze “teaval” apunak, amit ő szépen le is hajtott.

Erre anyu megkérdezte Aputól (ahogy csak anyukák tudják megkérdezni…):

- Felmerült benned, hogy az egyetlen hely, ahol feléri a vizet, az a wc?